Nyár, szerelem, Skelita

Summer, love, Skelita

Now that summer has come I have decided to sew some summer dresses –  I have recently bought an Art Class Skelita, and I feel in love with her so much that I instantly made 3 – 4 actually – dresses just for her. I have requested the CAM Skeleton girl’s help in modeling them, and in the end one of the dresses became hers.

36_skelita_30

Az első, Scaris Skelitámat odaajándékoztam Ivankának, és nemrégiben sikerült nagyon jó áron megcsípnem az Art Class Skelitát, hogy mégiscsak legyen példányom ebből a fantasztikus karakterből. Már amikor kibontottam, éreztem, hogy ez nagy szerelem lesz. Találtam egy nagyszerű, répanarancssárga, hímzett anyagot, amit már elsőre neki szántam. De közben annyira beleéltem magam a csontilány varázsába, hogy gyors egymásutánban három (tulajdonképpen négy) ruhát gyártottam le neki. Közben eszembe jutott, hogy a ruhák bemutatásához bevetem a CAM csontvázat is. Ez az ötlet annyira sikeresnek bizonyult, hogy a harmadik, puffos ujjú ruha, amit eredetileg szintén Skelitának szántam, végül az övé lett. Nos, ez kivételesen az a garnitúra lett, amiről nem tudok sokat beszélni, úgyhogy beszéljenek magukért a képek.:)

Az első ruhánál a szép hímzett anyagon túl távol voltak a kis hímzett virágok, ezért körbevágtam őket és egyenként felvarrtam a sima narancssárga anyagra. Az alján a fodrokat a derekára is megkötött 6 mm-es szaténszalagból alakítottam ki.

36_skelita_01 36_skelita_02

36_skelita_03 36_skelita_04 36_skelita_05 36_skelita_06

A második szerelés egy rövid ruha, és afölött van a hosszú szoknya megkötve. Nagyon megtetszett ez a festett hatású, igazából nyomott műselyem anyag.

36_skelita_07 36_skelita_08 36_skelita_09

36_skelita_10 36_skelita_11 36_skelita_12 36_skelita_13

Lássuk Skelitán, végül is neki készült. Azt hiszem, neki egyébként jobban is áll. Először önmagában a rövid ruha…

36_skelita_1436_skelita_15

36_skelita_16

…és a szoknyával.

36_skelita_18 36_skelita_19

A harmadik, elmaradhatatlan puffos ujjú, fidresfordros darab, amit még kis aranyszínű, virág alakú flitterekkel is megspékeltem, és végül Skelly kapta. (Ó, hogy nem ezzel kezdtem: ennek a lánynak ez a Mattel által adott neve Skelly Bones – ahhoz az első kiegészítő társasághoz tartozik, akik mind kaptak nevet: a háromszemű, a darázs lány és ez a csonti.) Szóval Skelly és a fodrok.

36_skelita_20 36_skelita_21

36_skelita_22 36_skelita_23 36_skelita_24 36_skelita_25

Azt hiszem, Skelita másik ruhájával jobb a párosítás.

36_skelita_30 36_skelita_26 36_skelita_27 36_skelita_28 36_skelita_29

Egyébként annyira belelendültem a témába, hogy lesz még néhány nyári ruhás összeállításom a közeljövőben 🙂

Advertisements

Se füle, se farka

Tegnapelőtt véletlenül akadt másfél órám magamra, és elég éber is voltam ahhoz, hogy hozzáfogjak egy fotósorozathoz a következő poszthoz. Természetes fény sajnos szóba sem jöhet, egész nap esett (egyébként már napok óta), és még annál is szürkébb, sötétebb és depresszívebb atmoszféra telepedett az amúgy sem túl színes lakótelepre. Sebaj, vakuzzunk, néha egész jól is elsülhet. Fotóztam. Újra és újra alakítgattam és beállítgattam a kis modelljeimet, közben a kamera apró digitális kijelzőjén folyamatosan csekkoltam, nagyjából jók-e a felvételek. Abban a kis méretben annak is tűntek. A rettentően ocsmány, a figurák kontúrjait teljesen eltorzító fekete árnyékok valahogy csak a monitoron tűntek szembe, de ott nagyon. Ma újra megnéztem, lehet-e valamit kezdeni velük. Á, kampó. Több mint száz kép.

Veszek egy mély lélegzetet és nem fakadok sírva. Ez így viccesen hangzik, de ki tudja, mikor lesz legközelebb egyben másfél órám, amit nem inkább alvással szeretnék tölteni a túlélés érdekében…?! Ehh. Remélem, mire igen, addigra legalább kisüt a nap.

Addig is megosztok néhány vicces képet, ami a napokban került elő a telefonom memóriájának mélyéről. Az első négy kb. tavaly augusztusban, az ötödik valamivel később készült.

Spectra egyik első ruhakreációinak egyike ez a… kissé Morticia Addamsot idéző valami. (Nem véletlenül hanyagolom az első próbálkozásaim bemutatását! Hátul egyébként el is van rontva, csak azt nem fotóztam le, hehe.) Az átlós kompozíción igazán hangulatos az a zöld reflex a baba arcán (sejtelmem sincs, mi okozta), na de a másik képen, ahogy a papnő széttárt karokkal üdvözli a szemközti panelházsort, az mindent visz!

16_02_spectra_panel16_01_spectra_panel

Ez itt pedig egy már felvállalt ruhácska, a második Spectrám metálszínű partiszerkójának összeállítás közbeni terhelő bizonyítéka: amikor még én magam sem gondolnám, hogy ebből valóban ruha lesz. (A modell a háttérben osztja a kételyeimet.) Tökéletesen elfelejtettem, hogy ezt így lefotóztam.

16_04_spectra_ruhavarras16_03_spectra_ruhavarras

Amikor megvettem az első fiúbabámat, és elöl hagytam valahol a lakásban, a férjem rendszerint meglepett valami mókás beállítással. Egyet sikerült is megörökítenem az utókornak. Billy cerkája imresszív, de nekem Rochelle aggódó arcocskája a kedvencem.

16_05_billy_khm

Mónika Markolt és Ivanka is érdeklődött, hogyan tárolom a babáimat. Jólesik a megtisztelő érdeklődés, de a valóság nem annyira izgalmas. Beismerem, van némi tudatosság az elrendezésben abból a szempontból, hogy ne spoilerezzek a következő posztokat illetően, de a sorrendtől eltekintve ez a módszer. A nagy többség állványon, szoros kis babaerdőt képezve álldigál egy nagy szekrény felső polcán. A magasabb modellek és a srácok egy része sajnos nem fér be állítva, így azok ülnek, vagy bélelt helyen fekszenek. Néhányuk látható helyeken áll a lakás díszeként, őket nem fotóztam le, de amúgy is mindig változik, kik vannak vitrinben.

16_06_szekreny

A következő három fotót Ivankának köszönhetem, aki beruházott egy Csontváz kiegészítőbe, ám csak a végtagokra volt szüksége. A fölösleget nekem ajándékozta, amiért nem győzök hálálkodni. A fej egyenlőre valószínűleg megy a sufniba, a loboncos sötétkék paróka viszont beindította a fantáziámat Eye jövőbeni újrafazonírozására.

16_07_eye

16_08_eye

Ezt az izgalmas illusztrációt szintén Ivanka küldte, ahogy ismerkedik a vágyott végtagokkal. Talán a Twilight-széria emblematikus piros almájának sajátos újraértelmezésével van dolgunk?

16_09_ivanka_almaja

Végül elárulok annyit, hogy az igazán izgalmas Clawdeen vár az új fotózásra, a napos időre, no meg a szabadidőmre – és azért persze a szimpla bemutatása mellett egyéb érdekességgel is készülök.

16_11_clawdeen